Szeretném megosztani az egyik páciensem esetét, aki hozzám fordult segítségért. Mivel titoktartás kötelez, valós nevét nem tehetem közé, ezért a továbbiakban Gábornak hívom.
A fiatal apuka, aki korábban informatikusként dolgozott, egy komoly betegségből fakadó műtét utáni lábadozást követően otthon maradt GYES-en két kisgyermekével. Közös megegyezés volt ez felesége és közte, amit egyikük sem bánt – sőt, Gábor élvezte is az új, sokkalkevesebb stresszel járó élethelyzetet. Gábor már az eztmegelőző időszakban egyre intenzívebben kezdett el érdeklődni a humán dolgok és az emberek iránt, olyannyi-ra, hogy az informatikusi végzettsége mellé teológiából is diplomát szerzett. Szabadidejében pedig közösségisport programokat szervezett szülők és gyerekekszámára. A fülzúgás hirtelen jelentkezett nála egy erős, sípoló hang formájában, egy rosszullétet követően. Először abban bízott, el fog múlni hamar, de nem így történt – a zavaró hang megmaradt és reg- geltől estig végigkísérte a mindennapjait. Ez olyannyira megnehezítette a hétköznapokat, hogy szinte az első tünet jelentkezése után rögtön orvoshoz fordult és egy sor vizsgálaton esett át, ame- lyek egyértelműen megállapították, hogy nem szervi problémáról van szó.
Hallott ugyan arról, hogy a fülzúgás lehet a stressznek is egyfajta tünete, de kizárta ezt a lehető- séget, hiszen úgy gondolta, élete talán legnyugodtabb időszakát éli. Néhány hónap gyötrődés után jelentkezett nálunk egy újabb vizsgálatra, ezután ismertem meg és kezdtünk bele közös munkánkba, a „tinnitus coaching”-ba. A tényfeltáró beszélgetések során kiderült, hogy Gábor rengeteg, korábban fel nem dolgozott stresszt hordoz magában. A műtét okozta lelki traumán sem volt még túl, sőt, kiderült, hogy a házasságában is volt nemrég egy komoly válság. Minde- mellett még abban sem volt biztos, hogy visszamenjen-e az informatikai pályára vagy próbálkoz- zon az őt egyre inkább érdeklő, humán területen elhelyezkedni. Azt is azonosítottuk, hogy valójá- ban a GYES-t is azért választotta, hogy időt nyerjen a döntés meghozatalához. A terápia során, miután az okokat feltártuk és azonosítottuk a stressz forrásokat, speciális stresszkezelő és rela- xációs módszereket vettünk sorra, gyakoroltunk közösen. Mindemellett Gábor részt vett egy cso- portos stresszkezelő tréning programon is, amit kollégámmal közösen tartottunk kifejezetten a fülzúgással küzdő klienseink számára. Gáborban tudatosult, hogy a fülzúgás nem egy gyógyítha- tatlan és rémisztő betegség, hanem egy tünet, amit megfelelő technikák alkalmazásával szinte teljesen figyelmen kívül tud hagyni.
Gábor azóta szinte tünetmentesen éli mindennapjait. A közös munkánk lezárása után 2 hónappal kértem, hogy tájékoztasson a hogylétéről, mivel a munkámban fontos számomra a visszajelzés a kezelés hosszabb távú eredményességéről is. Gábor egy rövid levélben számolt be a tapasztalatai- ról. Az alábbi néhány sor idézet a nekem írt leveléből:
“Örömmel számolok be arról, hogy nálam javult a helyzet, igaz, a tinnitus még megvan, de igen enyhe formában: gyakorlatilag már hosszú napokig eszembe sem jut, csupán néha bevillan, hogy „tényleg, nekem fülzúgásom is volt, megvan még?”Csak teljes csendben és erős koncentrációval tudom érzékelni. Úgy érzem, a tréningen tanultak hatására kevésbé stresszes az életem, keveseb- bet agyalok/kombinálok. Számomra a személyes coaching és a csoportos tréning kombinációja volt az, ami tudott segíteni, így együtt volt a legjobb! Ami nálam semmi javulást nem hozott azok a gyógyszerek voltak, amiket korábban írtak fel számomra (Nootropil, Cognit, Cavinton – rosszul is lettem mindegyiktől). Akár tovább fog javulni a helyzet a későbbiekben, akár nem, nekem már most megérte!”
Balogh Judit, tinnitus coach, az MTE szakmai kordinátora
